Az öngondoskodás – az igazi, belülről fakadó – néha egészen apró, csendes, mégis bátor döntésekből áll. Például abból, hogy nemet mondasz valamire, ami Neked nem jó. Akkor is, ha ez elsőre kényelmetlen. Vagy abból, hogy meghúzod a határaidat, még akkor is, ha ez másnak szokatlan.

Mert öngondoskodni azt is jelenti, hogy visszatérsz Önmagadhoz. Nem bocsánatot kérve. Nem magyarázkodva. Hanem azért, mert tudod, hogy az időd, az energiád, a jelenléted – értékes. És Te is az vagy.

Ez néha azt is jelenti, hogy elengedsz egy kapcsolatot, egy régi szokást, vagy egy olyan szituációt, ami már nem szolgál Téged. Nehéz, de felszabadító. Mert nem önzés – hanem önbecsülés.

És most, amikor nemcsak Magadért, hanem már Érte is ott vagy – talán különösen fontos, hogy gyakorolni kezdd ezeket az öngondoskodó döntéseket. Mert ha megszületik a kisbabád, még többször kell majd határt húznod. Érte. Magatokért.

És igen, idővel jön majd az „anyatigris” ösztön is. De milyen jó, ha addigra már van benned belső tartás. Ha tudod, hogyan lehet szeretettel nemet mondani. Hogyan lehet kedvesen, de határozottan megvédeni a közös tereteket.

Öngondoskodni azt is jelenti, hogy nem hajszolod a tökéletest. Mert a „tökéletes anya” egy elérhetetlen kép. Az „elég jó anya” viszont nagyon is létezik. Ő az, aki megengedi magának, hogy néha bizonytalan legyen. Hogy hibázzon. Aki nem tökéletességre, hanem kapcsolódásra törekszik. Önmagával is.

És ez a gyengéd, megengedő viszony Önmagaddal – ezt fogja tanulni a kisbabád is. A jelenlétedből, a tekintetedből, abból, ahogy saját magadról gondolkodsz. Az öngondoskodás tehát nemcsak Rólad szól – hanem Róla is.

Végül: néha a legnagyobb öngondoskodás az, ha segítséget kérsz. Mert ha egy helyzet már túl sok, ha valami elborít – nem gyengeség kimondani. Épp ellenkezőleg: bátorság. Érettség. És egy mély belső tudás, hogy nem vagy egyedül.

Szóval ha most még új ez az egész… ha eddig nem volt szokásod nemet mondani vagy meghúzni a határaidat – semmi baj. Most is lehet kezdeni. Kicsiben. Például egy kéretlen pocaksimogatásnál. Egy nem kívánt kérdésnél. Egy elavult tanácsnál.

Ez is öngondoskodás. És ez is egy lépés Önmagad felé.

Mert ahogy erősödik benned ez a belső figyelem, úgy fog erősödni majd az anyai megérzésed is. Az intuíciód. Az a hang, amely minden másnál jobban tudja majd, mire van szüksége a kisbabádnak. És Neked is.

És ha eddig nem hallottad ezt elégszer: már most is Te vagy a legmegfelelőbb, leggyöngédebb, legcsodálatosabb anyukája annak a babának, aki Benned növekszik. 💛